Az élet egy védő szemével

Jövő héten mérkőzést játszunk a Budapest Eagles csapatával. A köszörű és a csorba esete következik, ám erről majd később...

A meccs előtti héten  azonban az emberben egy érdekes folyamat játszódik le, mégpedig a következő:

Hétfő: valami elkezd benn mocorogni, egyre többször gondolok a szombatra, hogy milyen jó is lesz majd a pályán lenni.

Kedd: a kattogás zötyögésre vált legbelül, minden üres pillanatban a múltkori meccs elszalasztott perceire és a hétvégi találkozó új lehetőségeire gondolok. Elkezdek éjszaka a szombatról álmodni.

Szerda: Megnézem az ellenfél honlapját, olvasom a focis fórumokat, esélylatolgatásokat, hogy ki fog győzni.

Csütörtök: Zakatol az agyam a feladatomon, a posztomon gondolkodok, és a telefonom nézegetem a feltöltött videókat, a példaképekről, és az előző meccsről.

Péntek: Fuldoklom, már szétvet az ideg, semmi nem érdekel, nem tudok figyelni, nem tudok koncentrálni. Csak a holnap,a HOLNAP foglalkoztat. Este szertartásosan összekészítem a felszerelésem.

Szombat: reggel nullásgéppel letolom a hajamat-ez rituálé- próbálok letuszkolni pár falatot, ami a gyomorideg miatt nehezen megy le és azonnal hányingert okoz. 6 órával a meccs előtt már kinnt vagyunk a pályán, talán itt engedek fel először. Megérkezik az ellenfél. Méregetés. Beöltözés. Melegítés. Köhögéses hányinger és állandó pisilhetnék. Felszerelés ellenőrzés. Bevonulás,pacsi. Kezdőrugás, sípszó. Első ütközés és utánna elönt a nyugalom. Már nem vagyok ideges. Nem foglalkozok semmivel, egyszerűen élvezem a játékot és teszem a dolgom.

Az egész hét olyan, mint amikor a víz alól jön fel valaki és fogy a levegője. Minden karcsapás egy nap, és az utolsó, amikor már ég a tüdő, de látszik a felszín, hasonlít legjobban a péntekemre. A sípszó a levegővétel, az ütközés a légzés. Igen ez az én sportom, és imádom. 

Ki ne ismerné azt az  érzést, amikor elégedett, amikor a legnagyobbnak érzi magát, amikor az öröm és a büszkeség feszíti belülről. Igen ez a győzelem. Kevés olyan érzés van, amire minden ember egyformán vágyik. A szeretet, szerelem, megértés ezek is mind meghatározóak, de mégis semmi sem fogható, ahhoz a pár másodperchez, amit akkor érzünk, amikor nyerünk. Ez az érzés az ami, ha hiányzik és vágysz rá, elszántá, dacossá tesz. Győzelem nem csak a sportban, hanem a hétköznapok apró perceiben is ott lapul. Verseny az utolsó sütiért, verseny a kereszteződésben, szócsata egy kollégával, egy-egy nyertes licit egy árverezős oldalon, vagy egy nő/férfi meghódítása, egy társasjáték megnyerése vagy bevásárláskor verseny az áruért, a pénztárért, kiszolgálásért...stb. Ilyenek vagyunk mi emberek, belénk van kódolva, hogy a legjobbak akarjunk lenni. Minden percben, minden pillanatban ez ott lapul legbelül bennünk.

Ma győztes voltam. Sok apró dologban, mégis habzsoltam a mámor pillanatait. Jóérzés volt, de tudom ez csak az előétel, az előjáték. Minden győzelem remek érzés,de mégis az a legjobb, aminek eléréséhez a legtöbb energia kell. Sosem értettem azokat, akik feladják és beérik kisebb játszmákkal, mert a nagy játékhoz túl sok  időt, és munkát kéne belefektetniük. Ha meg van a cél, akkor sose hagyd, hogy bármi, bárki eltérítsen annak elérésétől. A test meghajol az akarat előtt.

Forradalom, 1848.,Petőfi és társai...Igen ma van március 15. Reggel felébredtem, megállapítottam, hogy a szombati meccsen lezúzott bokám kezd javulni, a dagadtság lohad, a színe, meg már a megnyugtató zöldessárga. Max. 4 nap és már 90%-on terhelhetem. 09 órára összekészültem, gondoltam kimegyek a Főtérre megnézni tesómékkal az ünnepi műsort. Hát műsor az nem volt, illetve kiderült a plakátra rosszul lett nyomtatva a szöveg és majd csak 11-kor kezdődik. Jó a szervezés, mint nálunk a ligában. Az emberek meg csak jöttek és jöttek. Kirakodó vásár is volt, bár nem fértünk a pultokhoz, mivel az ügyes szervezők a 6. db kirakodó elé küldték a helyi néptánccsoportot táncolni, akiket  körbe állt a tömeg. Az árusok sem most fognak meggazdagodni. A közlekedés a tömegben felért egy edzéssel, nagyon finom blokkokat adtam: kisfiúnak, bácsinak, babakocsis anyukának, és egy kövér férfinak, egy élmény volt. Bár testben a tömeg kavalkádjában rekedtem, de az agyam már máshol járt.

Összeállítottam az edzéstervet, hogy március 26-ra a lehető legjobb formában legyek. Két hét van a meccsig,de igazából egy hetem lesz felkészülni. A bokám miatt a héten nem tudok minden gyakorlatot elvégezni,de sebaj. Most türelemmel kell lennem, ha a jövő héten már futni akarok, meg persze ütközni. Délben jófajta ebéd anyunál, ettől a kedvem is jobb. Délután elkezdem  a rehabilitációt, fekvőtámaszok, felülések, bicepsz és haskerék van mára betervezve és a legfontosabb a "nyújtás". Figyelek, nem hajtom meg most magam nagyon, a test válaszaira kell koncentrálnom, ha valami fáj, vagy nem tud úgy mozogni, ahogy kéne, jobb ha most derül ki.

Koncentráció,Önuralom. Sokan ott hibáznak, hogy nem hagynak időt a pihenésre és a kis sérülésből, így nagyobb lesz. 

 "A türelem nagy erény, de csak kevesen képesek birtokolni."

Amerikai football. A világ legjobb játéka. Az erő, a gyorsaság, a stratégia, az ügyesség , ezek azok a tulajdonságok, amire a játékosoknak szüksége van. Aki ezeket látja ebben a sportban, az megszállott lesz, és minden mérkőzést megnéz, amit csak tud. Náluk csak azok fanatikusabbak, akik játszák.

Játékos vagyok, védőjátékos. A dolgom leegyszerűsítve: a labdás embertől a labdát elvenni. Imádok játszani, ez az életem.

A hétvégén meccs volt. Az első az idei szezonban, már november óta  erre a napra vártam. Több órányi edzéssel a hátam mögött felkészültnek éreztem magam. Talán túlságosan is. Az ellenfélről tudtam, hogy jó, de bíztam a csapatomban és saját magamban. A Jóistennek azonban más terve volt. Ezen a hétvégén megtanított az alázatra. Vesztettünk. A vereség Önmagában nem baj, mert jobb volt az ellenfél, de nem ennyivel. Náluk meg volt a fegyelmezettség, összeszokottság. Nálunk dekoncentráció és lélektelenség. A mérleg emiatt elmozdult. Rossz visszagondolni, mert tudom és érzem ennél többre vagyunk képesek, és leszünk is.

Vasárnap reggel felébredtem. Fáradtság és csalódottság, ezt éreztem. Semmihez nem volt kedvem.  Facebookon kaptam egy üzenetet: "az ellenfél rajtad röhög" megnyitottam a képet, amin épp kapok egy blokkot az egyik WR sráctól. Semmi extra, ilyet mindenki kapott már ráadásul nem is küldött a hátamra. Ha ettől Ő keménynek érzi magát tegye ki. Nekem is van egy fotóm, amin lehet pont azt a srácot, de lehet hogy a másik WR-t fejtetőre ütközöm, hogy kiraktam-e?NEM. Ők győztek, a gúny és az ünneplés a győztes joga.

Hétfő, a mai nap. Megfogadtam, hogy még többet és mégkeményebben fogok edzeni. A bajnokság most kezdődött, még semmi sincs veszve. 10 csapat van a bajnokságban, a tabella 1. és 2. helyezettje egyből bekerül a rájátszás csoportjába, rajtuk kívül még két csapat juthat be. A cél a rájátszásba jutás. Remélem ott majd revansot vehetünk. A frusztráltságot a düh és a dac váltotta fel.

Holnap kedd, egy Új nap, egy ÚJ kezdet.