Amerikai football. A világ legjobb játéka. Az erő, a gyorsaság, a stratégia, az ügyesség , ezek azok a tulajdonságok, amire a játékosoknak szüksége van. Aki ezeket látja ebben a sportban, az megszállott lesz, és minden mérkőzést megnéz, amit csak tud. Náluk csak azok fanatikusabbak, akik játszák.
Játékos vagyok, védőjátékos. A dolgom leegyszerűsítve: a labdás embertől a labdát elvenni. Imádok játszani, ez az életem.
A hétvégén meccs volt. Az első az idei szezonban, már november óta erre a napra vártam. Több órányi edzéssel a hátam mögött felkészültnek éreztem magam. Talán túlságosan is. Az ellenfélről tudtam, hogy jó, de bíztam a csapatomban és saját magamban. A Jóistennek azonban más terve volt. Ezen a hétvégén megtanított az alázatra. Vesztettünk. A vereség Önmagában nem baj, mert jobb volt az ellenfél, de nem ennyivel. Náluk meg volt a fegyelmezettség, összeszokottság. Nálunk dekoncentráció és lélektelenség. A mérleg emiatt elmozdult. Rossz visszagondolni, mert tudom és érzem ennél többre vagyunk képesek, és leszünk is.
Vasárnap reggel felébredtem. Fáradtság és csalódottság, ezt éreztem. Semmihez nem volt kedvem. Facebookon kaptam egy üzenetet: "az ellenfél rajtad röhög" megnyitottam a képet, amin épp kapok egy blokkot az egyik WR sráctól. Semmi extra, ilyet mindenki kapott már ráadásul nem is küldött a hátamra. Ha ettől Ő keménynek érzi magát tegye ki. Nekem is van egy fotóm, amin lehet pont azt a srácot, de lehet hogy a másik WR-t fejtetőre ütközöm, hogy kiraktam-e?NEM. Ők győztek, a gúny és az ünneplés a győztes joga.
Hétfő, a mai nap. Megfogadtam, hogy még többet és mégkeményebben fogok edzeni. A bajnokság most kezdődött, még semmi sincs veszve. 10 csapat van a bajnokságban, a tabella 1. és 2. helyezettje egyből bekerül a rájátszás csoportjába, rajtuk kívül még két csapat juthat be. A cél a rájátszásba jutás. Remélem ott majd revansot vehetünk. A frusztráltságot a düh és a dac váltotta fel.
Holnap kedd, egy Új nap, egy ÚJ kezdet.
