Forradalom, 1848.,Petőfi és társai...Igen ma van március 15. Reggel felébredtem, megállapítottam, hogy a szombati meccsen lezúzott bokám kezd javulni, a dagadtság lohad, a színe, meg már a megnyugtató zöldessárga. Max. 4 nap és már 90%-on terhelhetem. 09 órára összekészültem, gondoltam kimegyek a Főtérre megnézni tesómékkal az ünnepi műsort. Hát műsor az nem volt, illetve kiderült a plakátra rosszul lett nyomtatva a szöveg és majd csak 11-kor kezdődik. Jó a szervezés, mint nálunk a ligában. Az emberek meg csak jöttek és jöttek. Kirakodó vásár is volt, bár nem fértünk a pultokhoz, mivel az ügyes szervezők a 6. db kirakodó elé küldték a helyi néptánccsoportot táncolni, akiket  körbe állt a tömeg. Az árusok sem most fognak meggazdagodni. A közlekedés a tömegben felért egy edzéssel, nagyon finom blokkokat adtam: kisfiúnak, bácsinak, babakocsis anyukának, és egy kövér férfinak, egy élmény volt. Bár testben a tömeg kavalkádjában rekedtem, de az agyam már máshol járt.

Összeállítottam az edzéstervet, hogy március 26-ra a lehető legjobb formában legyek. Két hét van a meccsig,de igazából egy hetem lesz felkészülni. A bokám miatt a héten nem tudok minden gyakorlatot elvégezni,de sebaj. Most türelemmel kell lennem, ha a jövő héten már futni akarok, meg persze ütközni. Délben jófajta ebéd anyunál, ettől a kedvem is jobb. Délután elkezdem  a rehabilitációt, fekvőtámaszok, felülések, bicepsz és haskerék van mára betervezve és a legfontosabb a "nyújtás". Figyelek, nem hajtom meg most magam nagyon, a test válaszaira kell koncentrálnom, ha valami fáj, vagy nem tud úgy mozogni, ahogy kéne, jobb ha most derül ki.

Koncentráció,Önuralom. Sokan ott hibáznak, hogy nem hagynak időt a pihenésre és a kis sérülésből, így nagyobb lesz. 

 "A türelem nagy erény, de csak kevesen képesek birtokolni."